VA1 fejezet-az ödéma kialakulásának patofiziológiája: általános fogalmak

az ödéma a folyadék felhalmozódásának klinikai megnyilvánulása a test intersticiális tereiben. Akkor alakul ki, amikor a kapillárisokból kiáramló folyadék és a kapilláris reabszorpció és a nyirokáramlás révén a folyadéknak az érrendszerbe történő visszatérése közötti normális egyensúly megszakad. Az ödéma általánosítható, a test egy részére lokalizálható, vagy egyetlen végtagra vagy szervre korlátozódhat. A szubkután térben felhalmozódó ödémát a betegek és a klinikusok legkönnyebben észlelik. A generalizált ödéma szinte mindig a testtömeg jelentős növekedésével jár, ami az étkezési só és a víz vese általi visszatartásának köszönhető. Ezért a hipotenzió és a sokk gyakori ezeknél a rendellenességeknél. Bizonyos rendellenességek esetén a só és a víz vese-visszatartása az elsődleges folyamat, amely az ödéma kialakulását eredményezi. A cirrhosishoz és a nefrotikus szindrómához kapcsolódó ödéma egyes formáit az elsődleges vese só és vízvisszatartás is kiválthatja. Ez a fejezet áttekinti azokat a fizikai erőket, amelyek szabályozzák a folyadék mozgását a kapillárisokon, a nyirokelvezetés szerepét az intersticiális folyadékok visszatérésében az érrendszerbe, valamint a különféle zavarokat, amelyek ödéma kialakulásához vezethetnek. A fejezet a generalizált ödémát okozó főbb rendellenességekre is összpontosít: pangásos szívelégtelenség, cirrhosis és nephrosis szindróma. Hangsúlyozza a patofiziológia és a terápia azon aspektusait is, amelyek egyedülállóak ezen klinikai rendellenességek mindegyikére.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.